Dr. Kaptay György

tiszteletbeli évfolyamtárs (sorszám: 3/1998)

Miskolci Egyetem, Kohómérnöki Kar, Kémiai Intézet, Fizikai Kémiai Tanszék

Az emberi kapcsolatok vizsgálata termodinamikai összefüggések felhasználásával

Diplomaterv

készült 1998. április 29-én éjszaka, Miskolcon, az emberi kapcsolatok termodinamikai alapokon való vizsgálatának földi paradicsomában

DIPLOMATERV FELADAT
Dr. Kaptay György tiszteletbeli évfolyamtárs részére
CÍM: Az emberi kapcsolatok vizsgálata termodinamikai összefüggések felhasználásával
A feladat részletezése:
1. Végezzen irodalomkutatást a témával kapcsolatban, foként a közkedvelt Berecz Endre: Fizikai kémia címu tankönyve, ismertebb nevén "golyóskönyvre" építve.
2. Ismerkedjen meg közelebbrol a tanszéki munkatársnoivel, munkatársaival és végezzen összehasonlító eredményt a háromféle munkakapcsolatról (férfi - férfi, férfi - noi, noi - noi).
3. Vizsgálja meg a szexuális élményszerzés és az ezzel kapcsolatos financiális problémák viszonyát.
Konzulens: Tury Barbara alias Óbudai a Férfifaló
Diplomaterv beadási határideje: a Gyuru és Kupaavató Szakestély, 1998.
Miskolci Egyetem, Kohómérnöki Kar, Valéta Bizottság
Ajánlom Dr. Berecz Endre professzor Úrnak, ôszinte szeretettel és tisztelettel. Ha Ô nincs, ez a diplomamunka nem születhetett volna meg. Egyrészt, mert nem lenne „golyós könyv”, másrészt, mert a szerzô nem lenne a Miskolci Egyetem hu szolgája.
Ajánlom továbbá mindenkinek, aki úgy jutott el idáig, hogy a „golyós könyvet” nem olvasta cafatokra.
Avagy sok van, mi csodálatos de amaz isteni fizikai kémiánál nincs semmi csodálatosabb.....
......csak maga a vizsgálat tárgya, az anyag, különös tekintettel annak hús-vér formájára az emberi testre na és persze a lélekre, a benne lakozóra, melytôl az egész hús-vér cafat sejtelmes, vonzó, igézô csodává válik, melyet feltárni egyedül a fiziko-kémikus hivatott felvértezve golyói, azaz helyesbítek, felvértezve ama golyós könyv isteni útmutatási által.

 

Elôszó

A diplomakiírás összesen 3 pontot tartalmaz. Ebbôl a haladó kohómérnök és újonnan feltörekvô anyagmérnök hallgatók haladó hagyományait ápolva az 1. pontnak majdnem sikerült a végére érnem, míg a másik két pont elvégzése eleve reménytelennek tunt. Remélem, hogy a T. Bíráló Bizottság értékelni fogja, hogy az 1. pontban számomra kiszabott „golyós könyvet*”, mint fô irodalmi forrást egészen az utolsó, 691. oldalig sikerült elolvasnom és ezzel nevem felvésettetett a Miskolci Egyetem titkos „golyós Guiness márványtáblájára”, melyet a „Fizikai Kémiai Golyós Társaság” alapított azzal a céllal, hogy golyóval márványba vésetve állítson emléket azon valétáló hallgatóknak, akik e hôstettet utánam csinálják. A feladatot nehezítette, hogy a könyv az 1. Táblázatban részletezett bontásban 1.766 számozott egyenletet tartalmaz, melyek közül 1.246 (azaz 70,5 %) tartozik a számomra elôírt termodinamika tárgykörébe. Úgy döntöttem, megkímélem Bírálóimat mind az 1.246 egyenlet ismertetésétôl. Ehelyett néhány kiragadott példán fogom bemutatni a termodinamika mindenhatóságát, a hivatkozott egyenletek emberi kapcsolatok vizsgálatára való alkalmazásán keresztül. Egy-egy tématerületet választottam az mindhárom kémiai termodinamika alfejezetbôl, ráadásként az elektrokémiai termodinamika alfejezetbôl egy negyedik témát is feldolgoztam. Kérem T. Bírálóimat, tekintsék ezt elsô olvasatban a termodinamikai tárgyú 1.246 egyenlet esszenciájának. Remélem, hogy példámon felbuzdulva követôim által idôvel mind az 1.246 egyenlet elnyeri méltó büntetését és az utánam nyomuló nemzedék megfelelô értelmezéssel fogja ellátni Ôket (azokat) (is).
 
a Szerzô
 

1. fejezet. Szemelvények a „golyós könyv” 1.1. alfejezetébôl, melynek eredeti címe: „Az anyagi rendszerek és a velük kapcsolatos folyamatok termodinamikai jellemzésének és leírásának alapjai”

1.a. A termodinamikai potenciál definíciója

Azok kedvéért, akik nem olvasták volna (elégszer), az 1.1. alfejezet arról próbál meggyôzni bennünket, hogy az anyagi világ történései jellemezhetôk az ún. állapotfüggvényekkel, azaz H és G által. A mi feladatunk az, hogy ugyanerrôl meggyôzzük az olvasót az emberi kapcsolatok terén.
Definíció szerint a szabadentalpia két tagból áll:
G = H - T*S (1.1.119)
Régebben a szabadentalpiát termodinamikai potenciálnak nevezték, ami ugyan nem teljesen szabatos, de jelen diploma céljainak sokkal inkább megfelel, mint a kevésbé kifejezô szabadentalpia kifejezés. Ezért mi a termodinamikai potenciál kifejezést fogjuk használni.
A termodinamikai egyensúly feltétele:
[dG]p,T = 0 és [d2G]p,T > 0 (1.1.170)
Magyarul, egy rendszer akkor kerül egyensúlyba, ha termodinamikai potenciálja minimális. Ez érthetô és nyilvánvaló, hiszen ha valakinek a potenciálja eléri a lehetséges legkisebb szintet, egy darabig nyugton marad, azaz egyensúlyba kerül. De nem szeretnénk a termodinamikát ennyire elbagatellizálni, ezért térjünk vissza az (1.1.119) egyenlethez, mely állítólag leírja az emberek energiáját, ezért alkalmas arra, hogy elôre lássa cselekedeteiket. Mutassuk meg, hogy ez valóban így van.
Ehhez értelmezni kell a G-t alkotó két részenergiát:
- H, az entalpia, a belsô energiát jellemzô mennyiség, melynek értéke annál negatívabb, minél jobb, kellemesebb, erôsebb kötésekkel van kötve a vizsgált anyag egy kapcsolatban.
- S, az entrópia, a rendezetlenség mértéke, és mint ilyen, a szabadság és szabadosság nehezen elkülöníthetô komplex mérôszáma. Felmerülhet a kérdés, hogy miért energiajellegu mennyiség az entrópia. Nézzünk egy gondolatkísérletet: egy idôre hagyjuk, hogy életünkben csak úgy maguktól történjenek a dolgok, hagyjuk magunkat sodortatni az események által, menjünk el mindenkivel, aki hív, azzal is, aki nem. Kis idô múlva entrópiánk hatalmasra nô, mivel életünkben ôrületes kuszaság keletkezik. Ahhoz, hogy rendet tegyünk, bizony energiabefektetésre van szükség, pl. abban a formában, hogy fizikailag és lelkileg rendet rakunk magunk körül, azaz pl. megpróbálunk rendet vágni elburjánzott és nyakunkra nôtt kapcsolatrendszerünkben és egy ideig akkor sem megyünk, ha hívnak. Hát ezért energiajellegu mennyiség az entrópia.
Fenti egyenletek tehát arról szólnak, hogy az embernek két, egymással ellentmondásos vágya van:
1. minél erôsebb, kellemesebb kötelékekkel és kapcsolatokkal lekötni magát
2. minél szabadabban élni, azaz pillangóként repkedni virágról virágra
A komplex energia, azaz a termodinamikai potenciál akkor lesz minimális, azaz akkor kerülünk egyensúlyba, ha úgy sikerül erôs, mély kötelékekkel lekötnünk magunkat, hogy közben szabadok lehetünk. E két törekvés azonban általában ellentmondásos, és ezen ellentmondás az emberi kapcsolatok fejlôdésének mozgatórugója. Az emberek állandóan döntéshelyzetekbe kerülnek. Ekkor döntéseiket az (1.1.170) egyenlet alapján hozzák meg, optimalizálva a mélyen lekötô kapcsolatokba és a szabadság felé húzó vágyaikat.
 

1.b. A termodinamikai potenciál hômérsékletfüggése

A termodinamikai potenciál teljes differenciálja:
dG = V*dp - S*dT (1.1.123)
Innen a termodinamikai potenciál hômérsékletfüggése:
(dG/dT)p = -S (1.1.126)
Tehát a hômérséklet növelésével termodinamikai potenciálunk negatív irányba, azaz a kellemes energiaállapot felé változik, lévén, hogy entrópiánk mindig pozitív érték. Ebbôl az következik, hogy a hômérséklet emelésével egyre nagyobb szerephez jut az entrópia, azaz a szabadságvágy. Talán ez magyarázza azt az empirikus megfigyelést, ami arról szól, hogy télen az emberek az entalpiatagot, míg tavasszal (mikor jön ÁPRILIS) az entrópiatagot részesítik elônyben. A tavasz tehát a természet és az emberi kapcsolatok megújulásának idôszaka.
Fenti tétel különösen akkor igaz, ha az egyensúlyra éhes egyedeket télen havas pusztaság választja el egymástól, azaz a potenciális új kapcsolatoktól. Kinek van ilyenkor kedve „entrópiázni” (azaz kint rohangálni szabadságot keresve a fagyban) ?? Tavasszal azonban, amikor a havas pusztaság kivirágzik, és szinte pázsitszônyeget borít új kapcsolatokat keresô, lobogó vágyaktól hajtott lábaink elé, a kérdés teljesen másként vetôdik fel: kinek van kedve ilyenkor „entalpiázni” (azaz nyugton maradni a hômérséklet emelésével egyre lazuló kötelékek között)??
A helyzet teljesen más akkor, ha az egyensúlyra éhes egyedek egy koedukált kollégiumban vannak összezárva, ekkor ugyanis télen sem kell fagyhalált halni egy új szerelemért. Ez azonban szerzônk életében olyan régen volt, hogy a kollégiumi szerelemre vonatkozó termodinamikai összefüggések korrekt leírás az eseményekre telepedett rózsaszín köd miatt lehetetlennek tunik.
Apropó, szerelem. Ha valaki tényleg szerelmessé válik, vele kapcsolatban érvényét vesztik termodinamikai egyenleteink. Attól kezdve ugyanis számára csak a nagy Ô létezik, legyen tél, tavasz, nyár. Más szavakkal a szerelembe esés az emberi Isten lázadása az entrópia ördöge ellen. „Imádok szerelmesnek lenni” - szokta mondani egyik ismerôsöm. „Ez az egyetlen módja ugyanis annak, hogy ördögi énem elôl elmeneküljek - egy idôre legalább”.
 

1.c. A termodinamikai potenciál nyomásfüggése

Az 1.1.123 egyenletbôl a termodinamikai potenciál nyomásfüggésére a következô egyenlet érvényes:
(dG/dp)T = V (1.1.126)
ahol V - a moláris térfogat. Ez emberi testekre 10-5 m3/mol nagyságrendu érték.
Az (1.1.126) egyenletbôl az látszik, hogy a nyomás növelésével pozitív irányba nô, azaz kellemetlen irányba változik termodinamikai potenciálunk. Ez hihetônek is látszik akkor, ha ezen extra nyomást mondjuk egy ránkdôlt vaságy, vagy egy villanyoszlop okozza. Végezzünk egy próbaszámítást. Kicsit optimistán tételezzük fel, hogy egy 90 kilós férfitest egy 30 cm hosszú, 5 cm átmérôju, elsô ránézésre hengeres testen keresztül gyakorol hatást egyik társára. A nyomás definíciója szerint p = F/A, ahol F = 90 * 9,81 = 880 N, A = 30 * 2,52 * p = 590 cm2 = 0,059 m2, azaz p = 880 / 0,059 = 15.000 N/m2 (Pa). Behelyettesítve az 1.1.126 egyenletbe, és felhasználva a V = 10-5 m3/mol értéket, a termodinamikai potenciál változása egyenlô 15,000 * 0,00001 = 0,15 J/mol. Tehát a nyomás hatása a termodinamikai potenciálra igen csekély és ráadásul pozitív elôjelu, azaz kellemetlen.
Ezzel szemben diplomamunkám készítése közben elvégzett laboratóriumi kísérleteim azt igazolták, hogy fenti nyomás megfelelôen érzéki, ciklikus alkalmazása esetén egyértelmuen kimutatható, nagy mértéku, sôt idônként robbanásszeru termodinamikai potenciálváltozások figyelhetôk meg a nyomásban résztvevô mindkét egyeden, ráadásul nem pozitív (azaz kellemetlen), hanem negatív, azaz igencsak kellemes irányban. Végállapotban a férfi egyedek abszolút egyensúlyi állapotban tetszhalottként fekszenek ájultan, míg a nôi egyedek viselkedése változó, de egy biztos: olybá tunik, mintha a férfi egyedbôl elszállt termodinamikai potenciál csodálatos módon bennük megsokszorozódva éledne újjá. Ôszintén szólva ennek magyarázatát nem leltem a golyós könyv 1.1. alfejezetének 318 egyenlete között. Ha valaki ezen jelenséget hitelt érdemlô precizitással a termodinamikai eszköztárat felhasználva leírja, az utókor hálája és kortársai érdeklôdése örökké üldözni fogja.

 

2. fejezet. Szemelvények a „golyós könyv” 1.2. alfejezetébôl, melynek eredeti címe: „A kémiai termodinamika általános alaptörvényeinek és módszereinek alkalmazása konkrét anyagi rendszerekre”

2.1. Az ideális oldat entrópiája

A termodinamika külön foglalkozik az ideális oldattal, melynek keletkezését csak entrópiaváltozás kíséri, hiszen a két, különbözô minôségu komponens összekeverésekor az egyetlen biztos dolog, amit tudni lehet az, hogy ezzel a rendezetlenség, azaz az entrópia nôni fog. Ennek a növekedésnek könnyen kiszámítható az értéke:
DSid = -R(xA*lnxA+xB*lnxB) (1.2.337)
ahol xi az i. komponens móltörtje.
Az (1.1.119) egyenlet ismeretében és annak tudatában, hogy az ideális oldat kialakulását nem kíséri hôeffektus, a termodinamikai potenciálra (1.2.337) ismeretében felírhatjuk:
DGid = RT(xA*lnxA+xB*lnxB) (1.2.337.a)
Mindezekbol a következô konklúziók vonhatók le:
a. ha két, különbözô nemu fázist összekeverünk, a minimális termodinamikai potenciált, vagyis az egyensúlyi állapotot az 50- 50 %-os összetételnél érjük el, azaz amikor 1 darab A típusú egyedre 1 darab B típusú egyed jut. Ezzel a keresztény 1:1 típusú családmodell megalapozását sikerült megadnunk, szemben pl. a mohamedán 1:n modellel, mely a kevésbé elônyös konfigurációt jelent.
b. sajnos az oldatok termodinamikája nem ad felvilágosítást arról, hogy az 1:1 arányhoz a résztvevô komponenseknek milyen abszolút értékei tartoznak. Ha azonban figyelembevesszük az 1.2.1.6. alfejezet határfelületekrôl szóló tanításait, beláthatjuk, hogy egy fázis annál stabilabb, minél több egyedet tartalmaz, azaz minél alacsonyabb a fajlagos felülete. Ebbôl azonban az következik, hogy az 1:1 konfigurációnál stabilabb a 2:2 konfiguráció, annál a 3:3, stb. Ezzel kicsit meghökkentô módon a klasszikus keresztény családmodell helyett a kevésbé klasszikus, a szakirodalomban csak „gruppen” családmodellnek nevezett jelenség termodinamikai megalapozását adtuk meg.
 

2.2. Reális oldatok termodinamikai potenciálja

A reális oldatokban már nem csak entrópia, hanem entalpiaváltozás is fellép. A golyós könyv alapján készülô diplomamunkámból nem hagyható ki az elhíresült „golyós ábra”, azaz az 1.2.51. ábra, amely a reguláris elegyek esetében a kicserélôdési energia értelmezését volt hivatott megvilágítani. Ezen ábra alapján levezetett összefüggés szerint:
DH = DU = xA*xB*DUkics (1.2.391)
Ha az (1.1.119) egyenletbe behelyettesítjük az (1.2.337) és (1.2.391) egyenleteket, a reális oldat termodinamikai potenciáljára a következô összefüggéshez jutunk:
DG = xA*xB*DUkics + RT(xA*lnxA+xB*lnxB) (1.2.393)
Tudni kell, hogy ha az A és B komponens vonzzák egymást, a kicserélôdési energia negatív, míg ha taszítják egymást, pozitív.
1.2.51. ábra. A kicserélôdési energia értelmezéséhez
 
Megállapítható, hogy:
a. ha az A és B komponensek vonzzák egymást, egyre kellemesebb helyzetbe kerülnek az oldatban, egyre jobb nekik. Irigylésre méltó helyzetben vannak.
b. ha viszont az A és B komponensek taszítják egymást, az 50-50 %-os aránynál a termodinamikai potenciál pozitívvá válik, azaz a komponensek rosszul érzik magukat az oldatban, és bekövetkezik a „szétválás”, azaz a gyönyöruen elképzelt klasszikus keresztény családmodell felbomlása.
c. Érdekes folyomány, hogy még a komponensek közötti nagyon erôs taszító hatás esetén sem válik a teljes koncentrációtartományban pozitívvá az oldat termodinamikai potenciálja. A széleken, azaz nagyon kis mennyiségu oldott anyag estén az oldódást még mindig negatív termodinamikai potenciálváltozás kíséri, azaz kis mennyiségben még olyan egyed is képes oldódni nagy egyedszámú közösségben, akit egyébként normális 50-50 %-os arány esetében nem fogadnának be maguk közé. Ez történik akkor, ha egy öreg, féllábú, púpos plébánost helyeznek érdemei elismeréséül egy zárdába. Izolált rendszerrôl és nagy számú, azonos töltésu, lekötetlen vegyértéku apácáról lévén szó, még az egyébként esélytelen plébános úr is megtáltosodik, kegyeiért versengeni fognak a zárda-lakók. Legalábbis ezt mondja a termodinamika. Sôt, a termodinamika azt is mondja, hogy ilyen esetekben még az azonos, egymást egyébként taszító töltések sem jelentenek akadályt, és kialakul a nem túl nagyszámú homo-poláris kötés a rendszeren belül. A szociológia ezt nevezi börtön-effektusnak, vagy fiú, illetve leánynevelde-effektusnak. Talán ezen effektus elkerülése végett koedukált az E/3-as....

 

2.3. Az aktivitás fogalma

Az aktivitás azt jelenti, hogy egy oldatban (kapcsolatban) lévô egyed (nevezzük B-nek) kifelé mennyire aktívan lép fel. A fizikai kémia az aktivitást csak valamilyen standard állapot felhasználásával tudja értelmezni. A legegyszerubb esetben a standard állapot a tiszta fázis, azaz az egyedülálló egyed. Ekkor aktivitását egységnyinek vesszük. Tételezzük fel, hogy egyedünk a fent megtalált keresztényi családmodellnek megfelelôen 50-50 egyed%-os kapcsolatot létesít egy másnemu egyeddel (A-val). Ekkor aktivitására definíció szerint érvényes az (1.2.291) egyenlet:
aB = fA*xA (1.2.291)
ahol f az aktivitási tényezô, melyet a fent tárgyalt kicserélôdési energia segítségével a következôképpen írhatunk le:
RTlnfB = xA2*DUkics (1.2.397)
Analizáljuk az (1.2.397) és (1.2.291) egyenleteket:
a. amennyiben a kicserélôdési energia nulla, azaz a komponensek között semmiféle kölcsönhatás nincs, f értéke 1, azaz az aktivitás megegyezik a koncentrációval, egyedünk viselkedése ideális, azaz normális. Ez akkor van, ha két eunuch alkotja az A-B oldatot.
b. amennyiben a kicserélôdési energia negatív, azaz a komponensek között vonzás van, f értéke 1-nél kisebb, azaz az aktivitás kisebb a koncentrációnál, tehát egyedünk kifelé kisebb aktivitást mutat, mint azt egy „normális” egyedtôl elvárhatnánk. Ez azért van, mert szeretettel teli, kellemes környezetben él. Felhívjuk azonban a figyelmet, hogy a kicserélôdési energia, azaz a kapcsolatba való lekötés energiája sohasem végtelenül negatív, ezért f soha nem nulla, ezért az aktivitás is véges pozitív érték. Ezért még a lehetô legjobban lekötött egyed is mutat némi aktivitást, ami szomorú ugyan, de tény. Legalábbis ez következik a termodinamikából minden, 0 K-nél magasabb hômérsékleten.
c. amennyiben a kicserélôdési energia pozitív, azaz a komponensek között taszítás van, f értéke 1-nél nagyobb lesz, azaz az aktivitás nagyobb lesz a koncentrációnál, azaz egyedünk sokkal nagyobb aktivitást fog kifejteni, mint azt egy normális, kapcsolatban élô egyedtôl elvárhatnánk. Mindezt persze teszi azért, mert „társa” kiutálja a kapcsolatból. Érdekes, hogy a termodinamika szerint az aktivitás semmi esetre sem nôhet 1 fölé. Ha eléri az 1-et, szétválásra kerül sor, azaz az oldat (kapcsolat) felbomlik.
Tanulság: minden egyed külvilág felé tanúsított aktivitását belsô kapcsolatainak minôsége határozza meg. Ha meg akarjuk tartani partnerünket, ne veszekedjünk vele, hanem imádjuk! Forrón! Észre fogja venni. Ha nem tenné, váltsunk partnert!

 

3. fejezet. Szemelvények a „golyós könyv” 1.3. alfejezetébôl, melynek eredeti címe: „Kémiai reakciókkal és fázisátmeneti folyamatokkal kapcsolatos egyensúlyok; az általános egyensúlyi kritériumok alkalmazása a különbözô típusú anyagi rendszerekre”

A fôcím arra csábít, hogy konkrét esetekre alkalmazzuk a termodinamikát, pl. az 1.2.2.3.1.2. al-al-al-al-fejezetre, mely az izgató nevu Boudouard (ejtsd „budoár”) reakcióval foglalkozik, most azonban mégis inkább foglalkozzunk csak az alapokkal, azaz a heterogén egyensúly feltételével. Kétkomponensu (A és B komponens) és kétfázisú (1-es és 2-es fázis) rendszerben az egyensúly feltételét az (1.3.143) egyenletrendszer adja meg:
GA1 = GA2 (1.3.143.a)
GB1 = GB2 (1.3.143.b)
Ez ugyebár azt jelenti, hogy egyrészt az A komponens azonos termodinamikai potenciállal kell, hogy rendelkezzen mindkét fázisban, másrészt hasonló módon a B komponens is azonos (de az A komponensével nem feltétlenül egyenlô) termodinamikai potenciállal kell, hogy rendelkezzen mindkét fázisban. Ha ez teljesül, a rendszerben egyensúly van. Nézzük ezt egy példán.
Vizsgáljunk meg két falut, az 1-es és 2-es falut, melyekben kétfajta komponens, a nôi A és a férfi B lakik. Elôször az egyszeruség kedvéért tételezzük fel, hogy az asszonyok otthon ülnek, és várnak, az emberek viszont mobilak. Ha tiszta véletlenségbôl az 1-es faluban a férfipotenciál kisebb, mint a 2-es faluban, akkor a 2-es faluból spontán férfi-, és ezzel természetesen velejáró férfipotenciál- migráció indul el az 1-es falu felé. Tart ez addig, amíg a két faluban mérhetô férfipotenciálok értéke ki nem egyenlítôdik. Ha ez megtörtént, akkor a férfiak szempontjából beállt az egyensúly, azaz a további hely- és energiaváltoztatás nem indokolt. Itt azonban közbeszól a fránya entrópia és kiderül, hogy az egyensúly nem jelenti a mozgás leálltát, ellenkezôleg,. A férfi-migráció tovább folytatódik az 1-es faluból a 2-esbe és fordítva. Egységnyi, kellôen hosszú idô alatt azonban a kétirányú mozgások kompenzálják egymást és az egyensúly makroszkópikus szempontból nem változott. Közben azonban mikroszkópikus szinten elég intenzív mozgás folyik. Ezt nevezzük dinamikus egyensúlyi állapotnak. Természetesen a valóságban az asszonyok ugyanúgy mozoghatnak, mint a férfiak. Nemcsak a férfipotenciáloknak, hanem az asszony-potenciáloknak is ki kell egyenlítôdniük a két falu között ahhoz, hogy egyensúly, béke és boldogság legyen.

 

4. fejezet. Szemelvények a „golyós könyv” 3.2. alfejezetébôl, melynek eredeti címe: „Elektródfolyamatok termodinamikája”

Az elektrokémia különösen azért érdekes diplomakiírásom szempontjából, mert lehetôséget biztosít két, különbözô eredetu energia, az elektromos áram energiája és az eddig tárgyalt termodinamikai potenciál összevetésére. A diplomaterv feladatom 3. pontja ugyanis felveti a ”szexuális élményszerzés és az ezzel kapcsolatos financiális problémák viszonyát”, azaz két, különbözô eredetu energia egymásba alakíthatóságának kérdését feszegeti.
A (3.2.7.) és (3.3.37) egyenletek kombinációjából felírhatjuk a bomlásfeszültség egyenletét:
Ebomlás = -DG/(z*F) (3.2.7)
ahol DG - az elektrokémiai módszerrel megbontani kívánt ionos (azaz két, különnemu ionból álló) A-B vegyületet összetartó képzôdési szabadentalpia, z - az ionok töltése F - a Faraday állandó.
Mit fejez ki a (3.2.7) egyenlet?? Azt, hogy külsô, a kémiai kötésektôl idegen elektromos energia befektetésével, azaz potenciálkülönbség megteremtésével az egyébként egymás számára kellemes, negatív termodinamikai potenciált teremtô párok megbonthatók. Minél negatívabb azonban a komponenseket összetartó energia (tehát minél jobb nekik együtt), annál nagyobb befektetésre van szükség ahhoz, hogy a bontás eredményes legyen.
Ilyet utoljára a Tisztességtelen Ajánlat címu filmben láttunk, ahol az 1 millió dolláros ajánlattal éppen ördögi állapotában lévô szívdöglesztô Redford barátunk szétrobbantott egy egyébként jól muködô kapcsolatot. Tehát, mint látjuk, a pénz alkalmas a szerelem rombolásához. Amire azonban abszolút alkalmatlan, az a szerelem építése.
Kedves tiszteletbeli évfolyamtársaim! Választottatok magatoknak 3 olyan évfolyamtársat, akik anyagi szempontból biztosan példaképek lehetnek, ami már onnan is látszik, hogy közülünk ebbôl a szempontból is én vagyok a 3. számú. Természetesen törekednetek kell arra, hogy gazdagabbá váljatok nálunk. De eközben emlékezzetek arra, hogy egy dolog van, amit nem vehettek meg magatoknak. Ez saját, belsô termodinamikai potenciálotok boldogítóan, csendesen, szívmelengetôen kellemes szintje. Ezek a dolgok ugyanis csak látszólag vásárolhatók meg. Az egyetlen út a boldogság valós birtoklásához az, ha megtanultok energiát adni másoknak és energiát kapni másoktól. Ha megtanultok boldogságos meleg fészket adni és közben szabadságot biztosítani, ha nem birtokba veszitek leendô férjeteket-feleségeteket, hanem tisztelve önállóságát „csak” imádjátok Ôt és hagyjátok imádni magatokat.

 

Legyetek boldogok!

Tiszteletbeli évfolyamtársatok,
alias George
 
Vissza